xx |
Amikor megnyitottam a blogodat és ránéztem a fejlécre,
egyből valami horroros sztori jutott eszembe, de nem borzongtam meg, szóval,
remélem nem lesz a történet annyira félelmetes. Azért azt megjegyezném, hogy én
minden félelmetes dologtól félek – lehet nevetni, de a Scooby Doo szörnyeitől
is rettegek. A megszokott fekete mellett a piros szín dukál, ami engem a vérre
(?) emlékeztet. (Mekkorát égnék, ha kiderülne, hogy nem horror/thriller
sztoriról lenne szó.) Viszont a fejléceden nincs karakter. Egy se. Meghaltak?
Az ő vérüket jelképezi a piros szín? Netán őt/őket jelképezi az a nagyon
elegáns sírkő? Bízom benne, hogy nem. Ha viszont megnézzük alaposabban a
képeket, felfedezünk egy akasztófát, egy hidat, meg egy erdőt. Oké, ez tuti
horror. Jaj, majdnem kifelejtettem a holdacskát! (Istenem, add, hogy ne egy
vérfarkasos történet legyen!)) A betűtípust mindenképp középre helyeztem volna
el, ha már egyszer nincs karakter, és a piros árnyalatok fölé, hogy ne tűnjön
homályosnak. Illetve a képeken nem tudom,
hogy milyen effekt van, de borzalmas.
10/6 – lehetne jobb is.
Háttér, sablon, színek:
Mint már korábban említettem, a fekete szín mellett a vörös
különböző árnyalatai vannak jelen. A designnal nincs semmi kifogásom, a kódok
rendben vannak, az egész blog pedig nagyon szépre sikeredett. A helyedben
mindenképpen megkérnék valakit, hogy készítsen ehhez a designhoz egy új
fejlécet, hogy még tökéletesebb legyen
kinézet. Külön köszönöm, hogy nem használtál retinaégető piros színeket
a címeknél.
5/5
Elrendezés, modulok:
A modulok két oszlopra vannak szedve, ezért egy kicsit
nehezebb dolgom lesz, de megpróbálok mindent érthetően leírni. Általában
célszerű a kétoszlopos blogoknál úgy csinálni mindent, hogy az egyik oldalra
kerülnek a „mindenféleegyéb” és a történettel kapcsolatos dolgok. Jelen esetben
az előbbi a bal oldalra, az utóbbi a jobbra van rendezve. Mindenképp áttenném a
chatet a másik oldalra, mert nem kapcsolódik a történethez.
Bal oszlop:
1.
Üdv!
2.
Információk
3.
Chat
4.
(Kattintások)
5.
Blogverseny
A helyetekben mindenképp levenném a Kattintások modult,
engem személy szerint zavarni szokott. Ki kíváncsi, hogy hányan kattintottak a
blogra? Senki, mindenki a történet miatt jött.
Jobb oszlop:
1.
Menü
·
Főoldal
·
ALAPTÖRTÉNETEINK!
·
Karaktereink
·
Rólunk
2.
Történetek
3.
Olvasóink
4.
A következő rész tartalmából
5.
Szerzők
5/4
Effektek:
Nekem egyetlen effekt tetszik, és az a menü. Ha jól
emlékszem, eddig még nem találkoztam efféle menüvel, szóval sikerült kitűnnöd a
többiek közül. A képeffekt nem tetszik, sokkal inkább el tudnék képzelni egy
„ráviszed az egeret és halványabb lesz” effektet. Jól számoltam egyébként, hogy
három effekt van összesen? (Valaki pedig mondjon már nekem egy szinonimát az
„effekt” szóra, mert tök csúnyák a mondataim.)
+3
Könyvborító:
-
Mennyi esélye van a blognak?
Nem ez lenne az első, amit unalmamban nekiállnék elolvasni.
Nincs meg az a valami, ami egy blogban megfog.
Alapötlet:
A mi történetünk
igazán akkor kezdődött el amikor megkötöttük a fogadást. Még a fogadás napján
követtük el életünk legnagyobb hibáját, vagy éppen legjobb dolgát. Igazából ez
a dolog áldás, és egyben átok is. Azon a napon változott meg minden. Igaz az
egész csak egy hülye fogadás miatt volt mégis nagyban megváltoztatta az egész
életünket.
Azután a nap után
minden egyes nap fegyverekkel kellett mászkálniuk. A veszély ott rejtőzött az
árnyékukban mégis váratlanul csapott le. Kis csapatuk mely mindössze négy főből
áll nap, mint nap olyan dolgokon megy keresztül, amelyen nem sokan, sőt talán
senki más. Bennük rejlő képességeik jó ideig titokban maradtak azonban a gimi
kilencedik osztályában mégis felszínre kerültek. Egy új lehetőséggel találták
szemben magukat, új dolgokat próbálhattak ki. Egy ilyen képessége nem lehet
mindenkinek, nagyon kevés embernek adatik meg, viszont annak, akinek megadatik
már nem is tartja olyan jó dolognak ezt, hiszen bármikor lesújthat rájuk valami
új, valami félelmetes, amivel addig soha sem találkoztak szemtől szemben csak
filmekben, könyvekben, álmokban. De most az élettelen megelevenedik, a gyenge
erős lesz és a bizalom, a csapatmunka, a bátorság iszonyú fontos lesz. Hatalmas
súly nehezedik a vállukra, egymáson kívül senki másra nem számíthatnak,
folyamatosan kockán forog az ő és mások élete, amit csak is ők maguk képesek
megmenteni. Viszont győzelemről, győzelemre egyre erősebb a csapat, de mi
történik ha veszítenek? Nos egyenlőre senki sem tudja de hamarosan fény derül a
titokra.
Wáá, mennyi központozási hiba… Ez majd később, egy másik
blokkban. Szóval. Kezdjük azzal, hogy a tartalom elején egyfolytában ellentétbe
állítod SAJÁT MAGADAT. És kétszer mondod el ugyanazt a dolgot. Emlékeztetsz egy
barátnőmre. Röviden; fölösleges kétszer elmondani egy amúgy tök felfogható
dolgot. A másik dolog pedig, hogy először T/1-ben írsz, majd áttérsz T/2-re.
*Skizofrén szagot érzek* Aztán: említettem már, hogy mennyire nem szeretem a
gimis sztorikat? Én is az vagyok, és közel sem olyan, mint amilyennek bárki is
hiszi. Ó, nagyon nem. Horiböl, értitek, horiböl! Az utolsó mondatra pedig még a
dilibogyók is tudják a válszat…
5/2
Trailer:
Ez sincs.
Mennyi esélye van a blognak?
Nem hiszitek el; semennyi.
A tartalomból nem tudok meg semmit, még mindig homályos liklukak vannak
a fejemben, annyit tudtam meg, hogy valószínűleg egy csapat tini együtt
próbálják megmenteni az életüket. Ó, mámmámíá.
Prológus:
Kibaszunk veled Netty, EZ SINCS! Muhahahahaaa!
Mennyi esélye van a blognak?
Nincs prológus, ezért az előbbi véleményem nem változott.
Érzem, hogy ez egy rövid kritika lesz.
Fogalmazás, íráskészség:
Ez sincs! Jó, ez van. Valahol. Csak nem itt.
A számokat betűkkel írjuk ki, szerintem nem nehéz, és a
fogalmazás is szebb lesz tőle. Vannak szavak, amiket a jelzőjével egybeírunk,
ilyen pl. a hullafáradt.
"A 8.óra végén már mindenki hulla fáradt volt, és izgatott."
Javítás: A nyolcadik óra végén már mindenki hullafáradt volt, és izgatott.
A tartalomban is leginkább az volt a baj, hogy többször nem
tettél a kötőszavak elé vesszőt.
„Reggel mikor megérkeztünk az iskolába, láttuk Markot és Aprylt
beszélgetni.”
Javítás: Reggel, mikor megérkeztünk
az iskolába, láttuk Markot és Aprylt beszélgetni.
Azt vettem észre, hogy több mindent szeretnél egy mondatba
sűríteni, azonban ez ahhoz vezet, hogy extrahosszú, értelmezhetetlen mondatokat
alkotsz, mint amilyen ez is (tartalomból):
„Egy ilyen képessége nem lehet mindenkinek, nagyon kevés embernek
adatik meg, viszont annak, akinek megadatik már nem is tartja olyan jó dolognak
ezt, hiszen bármikor lesújthat rájuk valami új, valami félelmetes, amivel addig
soha sem találkoztak szemtől szemben csak filmekben, könyvekben, álmokban.”
Javítás: Ilyen képessége nem lehet mindenkinek, mert ez nagyon kevés
embernek adatik meg. Viszont annak, aki ezzel együtt született, már nem tartja
olyan jó dolognak, hiszen bármikor lesújthat rájuk valami új, mégis félelmetes
dolog, amivel eddig sosem találkoztak szemtől szemben, esetleg csak filmekben,
könyvekben vagy álmokban.
"Mindenkinek felszaladt a szemöldöke a homlokára,ezt látva
Mayával rögtön rávágtuk, hogy összefognak jönni, mivel még sosem beszéltek
suliba, legalábbis nyilvánosan biztosan nem."
Javítás: Ezt látva mindenkinek felszaladt a szemöldöke (nyilván nem a
feje tetejére), Mayával rögtön levágtuk (nem válaszoltatok semmire, ergo nem
rávágtuk, hanem levágtuk), hogy össze fognak jönni, mivel még sosem beszéltek
suliba, legalábbis nyilvánosan biztosan nem.
Néhány helyen értelmetlenül rakosgatod össze a mondatokat:
"Mivel nem ment bele, hogy egyedül csinálja, így mi is kimegyünk
vele, és együtt idézünk szellemet."
Javítás: Mivel nem ment bele, hogy egyedül csinálja, így mi is beleegyeztünk,
hogy kimegyünk vele, és együtt csináljuk végig.
És, még mindig problémáid vannak az egybeírandó szavakkal:
“Szia kereszt anyu”
Javítás: keresztanyu.
Ugye azt mondanom se kell, hogy nem cask ennyi hibád van? Nem ártana
egy lektort/bétát fogadnod, aki segít ezekben a dolgokban, és a helyedben és
sürgősen fellapoznék egy helyesírási szótárt. És döntsd el, hogy jelen vagy múlt időben szeretnél írni.
5/2
Történet:
Az első fejezetben már kezdtem megvilágosodni, hogy mi is akar lenni
ez az egész hóbelebanc. Adott pár fiatal, akik fogadtak, hogy Aprly és Mark
összejön-e nap végére, vagy nem. Ha igen, akkor Willnek szellemet kell idéznie
egy erdőben. Tegye fel a kezét, aki már látott minimum egy horrorfilmet, ami
így kezdődik. Ennél már csak az rosszabb, amikor egy család új házba költözik…
Szóóóval, természetesen elveszti a fogadást, ezért négy barátunk kicammog az
erdőbe pár gyertya és egy használati utasítás kíséretében, majd leülnek körbe
és elkezdik az idézést. Aztán, amikor már abban reménykedünk, hogy minimum egy
sátán ugrik ki a földből, akkor főhősnőnk megérez valami tapintást a vállán és
a nyakán… Meglepődést színlelve ott teremnek ekkor a szellemek, LÁTHATÓ
alakban. L-á-t-h-a-t-ó. És ahelyett, hogy az író LEÍRTA volna azt, amit egy
thrillerben szokás, nemes egyszerűséggel hagy egy félbetört mondatot a végére,
és ennyi. Semmi “miatökömez”, semmi leírás… semmi. Annyit tudok még meg, hogy
sikított az egyik emberke. Hű, most megijedtem.
Emlékeztek, amikor azt írtam, hogy ne legyen vérfarkasos sztori? Azt hittétek,
ennél már nem lehet rosszabb. Ó, dehogynem. Nincs annál rosszabb, mint amikor a
halottakat ölöd meg. Érted? A halottakat. Megölöd. Nyissznyassz. Volt nincs.
Egyszer élt Netty, aztán felakasztotta magát. MAJD FELTÁMADT :3 Emberek, azért
mindenki vallja be, hogy egy halott brigáddal *szó szerint* verekedni nem semmi
dolog. És nem fogjátok elhinni, hogy még mi történt. Főhőseinknek képességeik
vannak. HÍÍÍÍÍÍ. De ezt csak úgy mellékesen jegyzi meg az író, mintha mi már
réég tudtuk volna. De nem tudtuk. Csak annyit olvashatunk, hogy a hideg vízbe
beslattyog Maya, és magával húzza az elvileg szellemet. Majd mivel ő tud a víz
alatt lélegezni, ezért a szellem meghal, ő pedig kicammog a vízből. Nos,
kezdjük ott, hogy a szellemek nem foghatóak meg. Mert azok nem szellemek, max
zombik. Wolking Ded, pls. És nem is tudnak meghalni. Mert már halottak. Szóval,
főhőseink miután befejezték a mészárlást, hazaindulnak, majd mint egy
pizsipartin, megbeszélik a dolgokat. Atyaég. Tudod én mit tennék ilyenkor?
Értesíteném a NASA-t, az FBI-t, az NCIS-t, Dr- Csontot, Castle-t és még
sorolhatnám! Kiposztolnám Facebookra, hogy halottakkal harcoltam, és sok-sok
pénzt keresve, cikkeket írnék. Na, nem mintha bárki is elhinné, de próba
cseresznye. Figyelj, ha egy halott meg tud halni, akkor már minden lehetséges.
Összességében ez egy teljesen abszúrd iromány, nem is értem a
lényegét, illett volna egy kis visszatekintést írni a nagy akciójelenet előtt,
mert pizzaalap nélkül raktad be a sütőbe a pizzát. Magyarul baromra nem értem a
sztorit.
5/2 - simán lehetne egy jó thrillert csinálni ebből, de te összemosod a szezont a fazonnal, és ifjúsági történetet próbálsz belőle kreálni.
Kommentár:
„Fogták egymás kezét Markkal, és a kijárat felé ballagtak.”
Ezt csak így, legelső nap? Nem szólok egy szót se. #foreveralone
„Ki az a barát, és
kik a srácok?"
"Camnél
alszunk, Maya, és Will lesz még ott"
"Ja az a fiú
aki tetszik?"
"NEM IS
TETSZIK! De a kérdésemre válaszolj már."
"Jól van, de
holnap ha nem mész suliba, annak következményei lesznek! Puszi, vigyázz
magadra"
"Puszi"
Ez akkora hazugság,
mint a Szent Johanna gimi. Emberek, ilyen NINCS! Nuku, nincs, nem is volt, nem
is lesz, fiúknál aludni, aki ráadásul tetszik? Nem, nem, tisz iz impásziböl.
„- Nem félek? Mégis
mitől félnék? Úgy sem fogunk tudni szellemet idézni”
„Hirtelen az övtáskámhoz
nyúltam, majd kitapogattam, hogy a bicskám az itt van. Akármi jön, mondjuk egy
medve, ha kell leszúrom...”
„Leültünk egy körbe, és mielőtt még
elkezdhettük volna mindenki elé tettünk egy gyertyát, amit aztán meg is
gyújtottunk.”
Persze, tök logikus, hogy a
sáros-leveles földre leül négy elmebeteg, és adventeset játszanak. Hogyne.
„Egy ideig nem szólaltam meg, csak ezen
rágódtam. Vajon mi lehetett ez? A szellemek?”
A szellemnek NINCS TAPINTÁSA. Érted?
NINCS.
„Odapillantottam ahova Will nézett, és
egy halovány test bámult ránk. Egy halk sikoly hagyta el a számat és elkezdtem
hátrálni, majd elestem egy kőben, de gyorsan felpattantam. Mikor
hátrapillantottam, még egy halvány testszerűség állt előttem, ijesztő arccal,
és húscafatokkal az arcán vigyorgott.”
Jézus Maris. Érzékelitek, hogy kibaszottul nem félek? Pedig ezt még
félelmetesen is le lehetett volna írni. De nem, ő csak sikított, eltaknyolt,
felkelt, és ennyi. Hát, most vagy ő nagyon unalmas, vagy én vagyok túl ijedős.
„Cam rúgott egyet, ezt követően valami a földre esett. A szellem volt
az. Akkor könnyű dolgunk lesz velük, ha lehet őket bántani puszta kézzel.”
„Már az elejétől hülyeségnek tartottam az egészet, egyébként is ki
fogad ilyen baromságban?”
„Amikor megjelentek a szellemek fogalmam sem volt, hogy mit csináljak.
Fussak el?”
„Pár lépésre tőlem volt is egy tó, ami egész mélynek, és nagyobb
méretűnek tűnt.”
„Lassan elkezdtem a víz felé lépkedni, viszont annyira figyeltem, hogy
amikor a szellem megütött nem tudtam védekezni a földre estem. Mikor pedig
felakartam állni kigáncsolt de úgy, hogy azonnal beleestem a vízbe.”
„Na gyere csak ide - úsztam közelebb a tó széléhez, és megfogva a
szellem lábát berántottam a vízbe és elkezdtem lefelé úszni.”
„Ezután egy énekhang is társult hozzá, odapillantottam Lyn felé,
láttam hogy énekel. Egyre hangosabban, és erőteljesebben dalolt, azután
hirtelen az erdőben élő állatok köré gyűltek. „
Ilyen képességű ember már van, nem ér lopni. Nézd:
„-Na skacok, csinálni kéne
valamit - mondta Will - Mondjuk felelsz vagy mersz? -kérdezte.”
„Na akkor várjál. Gondolkozok valami viccen - felelte, és látszott
rajta, hogy gondolkozik
- Én fázom, te fázol...
Pistike! Milyen időben
vagyunk?
Hideg időben tanárnő!”
Összesen: 35/24
A kritikámat nem bántásként írtam, te kérted, én pedig elmondtam a véleményemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése