Kritika - Born To Die

Hejhó, emberek!
Megérkeztem Miranda türelmetlenvagyok O'Connor szerény kritikájával. Nem húznám tovább a szót, vágjunk is bele.

xxx

Fejléc:

Nem tudom, ki mennyire figyeli a blogot, de aki igen, az talán most tudni fogja, hogy miről is beszélek. Az előző szebb volt. Pontosan nem emlékszem, hogy hogy nézett ki, de ugyanúgy Violet volt rajta… csak szebb változatban. A mostani fejlécen… nem igazán tetszik semmi. De, egy valami; Maga a látvány. (Ezt most meg is magyarázom)

Violet lázadó. Azt hiszem, ez a pillanatkép ábrázolja őt a legjobban; mind a történetben, mind a sorozatban. Viszont ettől függetlenül nem tetszik a rajta lévő effekt, konkrétan úgy néz ki, mintha öreges bőre lenne.

A betűtípus egyszerű. Túl egyszerű, abszolút nem illik a történethez. Hiányolom a lázadó, cirádás betűket. Azt hiszem, még egy Tate-t elfogadtam volna a háttérben. :D

Nem mondom rá, hogy „undorítóan ocsmány”, mert egyrészt nem illik egy kritikusnak ilyet mondania, másrészt nekem tetszik, csak olyan kis egyszerű.

10/4

Háttér, sablon, színek:

Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Egy egyszerű, szürkés lila háttérről beszélünk, ugyanezt a színt kapja a bejegyzés háttere is. Egyszerű. Már-már túl egyszerű. Egyszer azt írtad, hogy Violethez szeretted volna igazítani az egész blogot, amivel nem is lenne semmi baj, ha Violet egyszerű lenne. De ő minden, csak nem az. A lázadót előbb aggatom rá.

Hogy ne csak lehúzzam a kinézetet; harmóniában vannak a színek, és köszönöm, hogy fekete helyett sötétlilát használtál. A bejegyzés címek szerencsére nem olyan egyszerű típussal vannak írva, szóval ez plusz pontot érdemel.

5/3

Elrendezés, modul:

Hűha, ráférne egy kis igazítás! Legelsőnek én az „Egybefolytunk” gifet látnám szívesen, valamilyen szinten kapcsolódik a történeted leírására, amit a második helyre tennék. Előbb szoktam elolvasni, mint a menüt megnézni. Hisz’, ha nem tetszik az alapötlet, nem keresgélek a menüpontok között. Aztán jöhetne a menüpont, majd az az aranyos idézet a dalból.  Ezt követné a feliratkozók, a chat, majd a szavazás modulok. Ezek után jöhet bármi.

A menüvel nincs különösebb problémám.

5/3

Effektek:

Eggyel találkoztam, az sem annyira nagy durranás; a poszt címek világosabb színt öltenek, ha rávisszük az egeret. A menükód viszont levett a lábamról; szintén egy egyszerű darabról beszélünk, de nekem mégis tetszik. J

 +1

Könyvborító:

Nem. Abszolút nem. Maga a színvilág, az elrendezés, a képek… egyáltalán nem illenek a bloghoz. Ezt nem ártott volna Violethez igazítani és valami sötét színt adni neki. Sokkal egyszerűbben és szebben meg lehetett volna oldani az egészet. A karakterek és tárgyak a háttérben halványak, nincs meg az a bizonyos hangsúly. Egy könyvborítónak szerintem pont az lenne a lényege, hogyha ránézel, akkor legyen valami fogalmad a történet témáját illetően. Ez nincs meg itt. Három Violetet is látok, de egy se adja át azokat az érzéseket, amiket át kellene. A borítónak is sötétnek kellene lennie, kicsit depisebbnek – elvégre Violet is az, akiről a történet szól. A felirat típusa és effektje sem tetszik. Túl egyszerű, ráadásul miért lóg bele szegény lány hajába? Lejjebb kellett volna tenni, nagyobb és más betűtípusban. Az egyetlen jó dolog, hogy nem VP logót tettél rá, hanem a BS logóját.

5/1

Mennyi esélye van a blognak?

Vegyes érzelmeim vannak. Valószínűleg halogatnám az elolvasását, nem szeretem a depressziós hangvételű, komor történeteket.

Alapötlet:

„"- Halottnak érzem magam. És ezt tudod honnan szedem? Onnan, hogy meghalt a lelkem. Csak egy test vagyok. Egy élettelen test..."

Violet Harmon egy tizenhét éves lány, noha fiatalsága ellenére már sok problémával találkozott, többek között azzal, hogy családja kettészakadt, nincsenek barátai, és van egy sötét titka, amit senkinek sem mondhat el. Tate Langdon titokzatos, szőke hajú és mélybarna szemű, visszahúzódott, félelmetes fiú, aki pszichiáterhez jár, történetesen Violet édesapjához. Vajon mi történik, ha a depressziós és a pszichopata egymásra talál? Vajon mit tud a két visszahúzódott tinédzser tenni a rengeteg zavaró tényező ellen? Violet élete eddigi legnagyobb megpróbáltatásán megy keresztül, Tate azonban bajtársként mindig a lány mellett áll, mint egy sötét árnyék. Violet nem is tudja, hogy a fiú angyali külseje ellenére igazán nagy veszélyt jelenthet számára...”

A második mondat sehogy sem értelmes, de ezt majd később a fogalmazásnál. Az alapötleten kicsit összeráncoltam az ívelt szemöldökeimet, ugyanis kissé – nagyon -, furcsának találtam, hogy egy depressziós és egy pszichopata egymásra talál. Ja, egyébként én nem néztem ez előtt a sorozatot, csak úgy mellékesen megjegyezném. Összességébe véve egyik felem tucatnak nyilvánítja, a másik viszont nem. Az előbbi azért, mert minden második blog depressziós, amiket nem nagyon szeretek. Az utóbbi pedig, mert nem találkoztam még pszicho-depi kombinációval. Ez eléggé érdekesen hangzik, szóval lehet, hogy adnék egy esélyt a dolognak. Ugye hitelesen tudod leírni a dolgokat?

5/4

Trailer:

Nem volt nehéz dolgod, mivel már meglévő anyagokból dolgoztál. Mégis szépen össze tudtad válogatni, megfelelő momentumokat választottál, ami nem hinném, hogy egyszerű feladat volt, tekintve, hogy 14 (?) részes a sorozat. (Ha jól tudom.) A zeneválasztás tök egyértelmű; Born To Die Lana Del Rey-től. Szövegileg teljesen megfelel a történetnek, remek választás volt. A narráció furán vette ki magát, de nem különösebben zavar.  Összességében a trailered bemutatja a történetet, a zene és a szöveg tökéletesen passzol hozzá. (Egyébként a sorozatban az a fütyülős rész, benne van a Kill Bill-ben *o*)

5/5

Mennyi esélye van a blognak?

Tudod mit? Adjunk neki egyet. Nem többet!

Prológus:

Azt hiszem, én még akkor találtam rá a blogodra, amikor csak a prológus volt fent, szóval fáking ászom, én már az elejétől kezdve nyomon követem a blogodat :D Bevallom, még nem igazán találkoztam ilyen hosszú prológussal, de összességében tetszett és felkeltette az érdeklődésemet. Talán ez volt az oka, hogy elkezdtem nézni az AHS-t. Violet személyisége tetszett, a szülőket pedig az első pillanattól kezdve utáltam – annak ellenére, hogy nem tettek semmi rosszat. Azt hiszem, egy tökéletes kezdés volt, ennél jobbat még én sem tudtam volna kitalálni.

Ez az „új ház, új élet” már eléggé unalmas, de hé, tulajdonképpen minden horrorfilm így kezdődik, szóval hitelesnek hitelesek maradtál.  És még megjegyezném, hogy imádtam Violet karakterét, ami azért fura, mert általában utálom a depressziós főszereplőket. Nekem Violet annyira más volt. Értem ezt arra, hogy a szülei előtt teljesen normálisan viselkedik, szerintem ők sem tudják, hogy a lányuk depis. Ami mondjuk érthető is, tekintve, hogy a nap nagy részét veszekedéssel töltik.

Amit a mai napig nem értek, az a szülők helyzete. Ugyan hű maradtál a sorozathoz, azt még ebből a történetből sem tudtam kideríteni, hogy vajon miért maradtak együtt. Vagyis inkább minek?

Rövidre zárva attól függetlenül, hogy hosszú a prológus, tetszett, és kíváncsian vártam a folytatást. (Vártam volna, ha nem kezdem el nézni az AHS-t)

5/4

Mennyi esélye van a blognak?

Mivel a prológusban nem volt annyi depresszió, hogy felkössem magam olvasás közben, adok neki egy esélyt.

Fogalmazás, íráskészség:

A tartalmat elolvasva találtam egy mondatot, ami eléggé értelmetlen. Nem kell oda a „noha”, mert nem magyarázod meg, hogy miért írtad. Inkább úgy kellene, hogy „noha fiatal,” <- ez esetben az „ellene” szó sem kell.

Violet Harmon egy tizenhét éves lány, noha fiatalsága ellenére már sok problémával találkozott, többek között azzal, hogy családja kettészakadt, nincsenek barátai, és van egy sötét titka, amit senkinek sem mondhat el.

Általában elrontod az „-e”-s igéket, mindig szóközt raksz a kötőjel elé, ami felesleges.

„Óriási törést-zúzást hallok, ezért lemegyek megnézni, hogy anya nem  veri -e szét apa fején az új kanapénkat.”

„Ez mellett” és „az mellett” nem létezik. Csak „emellett” és „amellett”.

Az a gondolat fojtogatott, hogy Tate egy teljesen más ember, mint aminek gondoltam - veszélyes, az mellett pedig hűvös és titokzatos.

H: Az a gondolat fojtogatott, hogy Tate egy teljesen más ember, mint aminek gondoltam - veszélyes, amellett pedig hűvös és titokzatos. (3. fejezet)

Ahhoz képest, hogy már elkezdted javítani a fejezeteket, szinte mindegyikben találtam egy-két elírást. Nem ártana újra átolvasni, bemásolok párat – nem mindet -, hogy ezzel is segítsem a munkádat:

Prológus: Nevetséges gondolat, hiszen sosem voltunk normálisak, legavlábbis amióta betöltöttem a tizenkettedik életévemet, azóta biztos nem!

A vagdosás nem tartozik rájuk, nem tartozik senkire, ez az n egyéni gondom.

1. fejezet: A suli szabályai közt az is ott van, hogy tilos a nyilvános helyeken dohányozni, de igazából leszrják ezeket, csak a látszat miatt áll fenn, ahogyan minden más is.

Anyu ül az sztalnál, szemben vele pedig apa.

Első pillantásra nem nézném többnél tizenhatnál, de amikor jobban szemügyre veszem, igazából elég érettnek tűnik ahhoz, hogy tizennyolcévesnek lássam.

2. fejezet: Természetesen megvan a maga története ennek az alacsony mennyiségnek, mégpedig az, hogy éllítólag kísértetek lakoznak itt, akik még a mái napig is ostromolják ezt a helyet.

Először azt hiszem, hogy me akar csókolni, amire még enyhén szólva nem vagyok felkészülve.

5/4, fogalmazás oké, elírások viszont vannak.

Történet:

Az első fejezetben éreztem igazán, hogy megismerhetjük a főszereplőt. Az érzéseit és gondolatait többnyire mi is átérezzük, és sikerült elérnie, hogy egy szempillantás alatt megutáljam a szülőket úgy, hogy közben őket is sajnálom. Fogalmam sincs, hogy miért, de az anyuka helyzetét sokkal jobban megértem, s bár alig foglalkozik Violettel, mégis szomorú vagyok, ha rá gondolok. Meglepő módon az apukát egyáltalán nem tudom elfogadni, színtiszta gyűlölettel gondolok rá, és mindig azt várom, hogy mikor döf valaki a mellkasába egy hatalmas kést. Voltaképp ő tehet mindenről.

Egy nagyon pöppet – konkrétan egy bekezdésnyit – olvashatunk az iskoláról. Naná, hogy Violet a fekete bárány, őt már rögtön mindenki kibeszéli az első nap, függetlenül attól, hogy nem csinált semmit. Lehetséges egyáltalán ilyen?

Ezen kívül megismerhetjük rég várt fiú főszereplőnket, Tate-t, aki pszichopata. Hú, nem semmi, igaz? Persze, mondanátok, hogy millió egy olyan blog van, ahol depressziós csajszik belezúgnak a pszichopata pasiba, ám Miranda az első ilyen blogok között szerepelt, ezért kíváncsian olvastam tovább, hogy no vajon ebből mi sülhet ki? (Egy kis agy.) Tate Violet apjához jár kezeltetni magát, amit azért nem értek, mert minek megy a pszichopata egy pszichopata pszichiáterhez? (Aki ezt ki tudta mondani, annak respect.)

Kiderül, hogy Tate annyira nem pszichopata – vagyis de, de mégsem -, mert jófiú módjára folytat bájcsevejt főhősnőnkkel, aki ezt kihasználva kiölti lelke nyomorát. (Öribari szagot érzek.)

Aztán megjelenik APA, aki hazazavarja ifjú lányának egyetlen udvarlóját.  Hát, nem romantikus? (Viccen kívül, ez még a valóságban is g.á.z.)

A második fejezetben megismerkedünk Leah-val, aki szintén depressziós, emiatt Violet egyből megkedveli, és mintha 1000 éve ismernék egymást, mesélni kezdenek életük történetéről. Leah szeretne szellemeket idézni, ezért megkéri Violetet, hogy használhassa a pincéjüket. A lány persze nem örül, nem is értem miért, hisz’ szereti a bizarr dolgokat, nem? Megkéri Tate-t, hogy ijessze el Leah-t (igazi öribari), aki meg is teszi, és nem épp a legszebb módon. Megmondom őszintén, hogy az a gif nem kellett volna, mert most, hajnali háromkor másra se vágytam, csak egy kis szívinfarktusra. Ezután Leah sikítva elmegy, Violet pedig sírásban tör ki, mert… Miért is? Tate megijesztette? Hát, az ő ötlete volt, egy pszichopatának azt mondani, hogy ijesszen el valakit, egyenlő a halállal.

Szerencséje van Leah-nak, hogy nem halt meg. Jó, szerzett három karmolást, meg egy enyhe szívinfarktust, de legalább nem jut többet az az ostoba ötlet az eszébe, hogy „idézzünk szellemeket”.

A harmadik fejezetben ismét beszélgetnek egymással a két jó barát (Leah és Violet), ám a lány nagyon megharagudott Violetre, mert konkrétan azzal fenyegette, hogy FELJELENTI. FEL-JE-LEN-TI. MIÉRT? *caps off* MIÉRT? Mi oka van egy nem csak depis, de bolond lánynak arra, hogy feljelentsen egy másik depist, aki legalább nem bolond? Szellemidézés gyanánt? Azt hiszem, ezt mész a Szí Esz Áj, Losz Ándzselesz is megirigyelné. Violet egyedül maradt. Ismét. Tate-tel nem beszél, mert… mert nem, a szüleivel nem beszél, mert… mert nem, magával nem beszél, mert… mert miért ne?

Kiderül még az is, hogy az édesanyja terhes. Jelzem, még mindig CSAK a harmadik fejezetnél tartunk, de már több dolog történt, mint kecskefing a mezőn. Voltaképp ezen annyira felháborodik Violet – mármint a terhességen, nem a kecskefingon -, hogy nagyon. Tényleg, nagyon. Ami jogos is, hisz nézzük meg a szülők helyzetét – nem valami rózsás.

Az apuka elutazik, ezzel egyedül marad Violet és az anyja, rendesen összevesznek, majd Violet… tovább hallgatja a zenét. Komolyan, ez a csaj csak a zenebonán él.

Amikor azt mondtam, hogy eszeveszettül rohannak az események, nem vicceltem. Jelzem, még mindig csak egy fejezettel járok előrébb, mégis több akció volt a negyedik fejezetben, mint egy két órás akciófilmben. Talán ez volt a kedvenc részem – a történetben és a sorozatban is. Megérkeztek a betörők, akiknek nemrég Violet kopácsolt ki az ablakon. Kiderül, hogy ők is buggyantak (itt mindenki az), ugyanis Violetet vízbe akarják fujtani, az anyukát pedig megkéselni. Mindezt egy régi történet miatt, ami visszanyúlik száz évre. Egyszer csak megjelenik a szőke herceg – Tate -, aki arra utasítja Violetet, hogy csalogassa le a betörőket a pincében. MIT KERESETT OTT? Lehetséges, hogy lenn maradt, amikor összevesztek Vioval? Ott éjszakázott két héten át? Remélem, hogy azért nem ennyire bolond. Na, mindegy, erre remélem, a későbbiekben fény derül; a lényeg, hogy megmenekült a két nőszemély, akik elkezdenek az utcán FUTNI segítségért kiáltva. Komolyan, csak nekem jutna eszembe, hogy bekopogjak egy házba, ahol telefonhoz jutva hívnám a rendőrséget? Valószínűleg.

Az ötödik fejezet már kissé laposabb, mint a többi. Nem igazán történik benne semmi azon kívül, hogy megjelennek a zsaruk, s kikérdezik Violetet és a szüleit. Violet valamiért – tényleg nem tudom, miért – felkapja a vizet, konkrétan elküldi a rendőröket pipacsfalvára, meg vissza. Hul á logiká? Mindegy is, visszatért a legutáltabb ember a történetben; az apuka. Bámmeg, már kezdtem örülni, hogy őt is megtámadta valami mumus. Azért még reménykedek.

Visszatért hőn szeretett Tate bácsink, aki azt hiszem már minden fejezetnél jelen lesz. Beszélget Violettel apró kis semmiségekről, mint a „mit keresel itt” „hogy kerülsz ide” „kell cigi?”.

Szívesen írnék még sorokat erről a fejezetről, de az a helyzet, hogy más nem igazán történt. Ja, de. Violetet el akarják küldeni dilidokihoz. FUCKING dilidokihoz. Nadehát az az egész családnak kellene!

5/5

Kommentárok:

„Kissé személyes ügy, de azért örülök, hogy megosztotta velem, mivel, nem szeretném elkiabálni, de emberemre találtam.”

Majd együtt vagdossátok magatokat, és koccintotok a marék gyógyszerre, hát nem csudiszupi? ^^

„Próbálom kitalálni, hogy mire megy ki a játék.”

Nocsak, nocsak, Monopolyzunk?

„Édesapám eddig nem is törődött velem rendesen, és most valami hőst akar játszani?”

Ő az új Pikáccsú.

„Tate tényleg rendes fiú, vele hasonlóval még nem találkoztam, ráadásul szerepel azon a rövid listán, akiket kedvelek, és ez egy ilyen undok embernél, mint nálam, igazán furcsa.”

Valószínűleg csak nekem vannak furcsa barátaim.

„Van még egy csomó más rémsztori is, a legtöbb a pincében játszódik, ott kezdődik minden. Nem tudom, hogy higgyek -e benne, vagy inkább ne, mindenesetre eléggé izgalmas dolog egy ilyen régi épületben élni.”

Izgalmas? IZGALMAS? Izgalmas, ha kapsz egy kiskutyát. Ez kérlek, VÉR-FA-GYASZ-TÓ.

„Abban tartom a pirulákat, amiket be szoktam venni, amikor nem birok aludni. Lenyelem egy marékkal, majd visszafekszem az ágyra.”

Nem vagyok egy matekzseni, nem igazán vágom a mennyiségeket, de EGY MARÉK??????? Hát, én egy felet nem tudok lenyelni. Vízzel.

„Szeretném enyhíteni a fájdalmamat, és talán ez segíthet.”

Hát, ő, izé… nem.

„Nem fog megoldani semmit sem, de ad egy kis gondolkodási időt a szervezetemnek.”

Minek kell egy kis gondolkodásnyi idő a szervezetednek? Mióta tud a szervezet gondolkodni?

„Hirtelen felindulásból kikopogok az ablakon, majd lesem a reakciójukat. Mindhárman összerezzennek, majd kővé dermednek.”

Nettyke reakciója egy ilyen szituációban: *szívinfarktus* *sokkhatás* *elbúj a takaró alá*

„Hahú, még kezet sem fogtam soha fiúval, egyáltalán nem illik rám ez a jelző.”

Na HAHÚÚÚ!

„- Az a valami meg is ölhetett volna mindkettőnket. Ennyivel tartozol nekem, amiért nem jelentettelek fel a rendőrségen téged is meg Tate-et is”

És mit mondtál volna, édes aranyvirág rózsabimbóm? „Megtámadott a sátán?” Esetleg: „Hát, szellemeket idéztünk, aztán hopp, megjelent egy ördög”. Igen, ez jelentős ok arra, hogy valaki feljelents.

„- R. Franklin leszármazottjai vagyunk. Ő volt az öregapánk. Nem tudom, hogy ismeritek -e a történetét…”

Ő találta ki Frankensteint, nem?

„Akkoriban a nővérek igazán becstelen ribancok voltak.”

Most már nem azok?

„- Ugye nem baj, ha körülnézek a hűtőben? A műsor nemsokára kezdődik, én pedig rohadtul éhes vagyok.”

Én is éhenkórász vagyok, de hogy mészárlás közben kajálni? Hozd a popcornt. 

Összesen: 50/33+1

Kritikámmal nem szerettelek volna megbántani, ha még is sikerült, hát... sorry not sorry.