Kritika - I Need More

Sziasztok! Igen, itt is lennék Briana kritikájával, ami egyet jelent; újra aktív vagyok! :) (Meg persze azt, hogy időben hoztam a kritikát... mindegy.)

xxx

Fejléc:

Őszintén megmondom, hogy csak azért nem mertem elkezdeni a blogodat, mert tudtam, hogy Zayn Malik is szerepel benne. Igen, meg lehet kövezni, igen, lehet utálni, de valószínűleg, ha nem írnék kritikát, akkor soha nem kezdtem volna bele. De most térjünk a fejlécre. Nekem nagyon tetszik, a textúrák összemosását nem tartom a legszebbnek, de ettől függetlenül tetszik az összeválogatásuk. Tulajdonképpen két dolgot emelnék ki, ami nem tetszik a fejlécen; a karakterekre rakott effekt, illetve a cím elhelyezése.

A karakterekre rakott effektet azért nem preferálom, mert számomra olyan hatást kelt, mintha a szereplők arcát pár éles vonallá alakítottad volna. Néha a Topaz Cleanből is megárt a sok :)

A címnél tulajdonképpen csak a "More" nem tetszik. Sem elhelyezésileg, sem méretileg. Számomra ez a szó olyan kis jelentéktelen, pedig - szerintem - jobban is ki lehetne emelni.

10/8, apróbb hibák vannak, de egyénként egy szép fejlécről beszélünk.

Háttér, sablon, színek:

Imádom a designt. Komolyan, egyetlen hibát nem tudnék ellene írni. A színek tökéletesen kombinálnak, a sablon egyszerű, de mégsem unalmas, a kódok feldobják, nem retinaégető és tetszik. Ezt azt hiszem, nem is kell tovább ragoznom.

5/5

Elrendezés, modul:

Itt akadt egy kis problémám. A chatet túlságosan alulra helyezted, pedig – szerintem – fontosabb, mint a Társoldalad vagy az Információk. Hiszen az emberek többször használják, ha ráakadnak a blogodra. Illetve az archivum miért van a lap alján? Én azt mindig is jobban szerettem használni, mint a külön „fejezetek” oldalt, mert az író sokszor azt elhanyagolja.

Így én a következő elrendezést javasolnám:

Menüpontok

Trailer

Chat

Társoldalam

Információk

Cserék

(Archivum)

Természetesen, ahogy említettem ez csak egy javaslat, én mindenképpen így rendezném át. Külön köszönöm, hogy nem raktál ki megtekintésszámlálót.

5/4,5

Effektek:

Nagyszerű kódokat használsz! Egyáltalán nem található meg a többi blogban, szóval gratulálok, ebben abszolút egyedi a blogod. (Nem adod kölcsön?)

A legjobban nekem egyébként a szereplők kódja tetszik, de az információk színváltása is tetszik…

+4

Könyvborító:

Nem tetszik a lányon lévő piros színezés. Olyan, mintha egy cékla lenne. Egyébként passzolt a designhez, szóval nincs vele probléma ilyen téren, viszont mint könyvborító, nem tudnám elképzelni. Sajnálom, pedig Lexi munkáit igazán szeretem, de valahogy ez gyengébb lett, mint a mostanában készült munkái. Bármennyire is furcsa, hiányolom róla Zaynt. Szeretem, ha a könyvborító passzol a címhez, és itt mindenképpen a fiú főszereplő is szükséges lenne. És nekem fura, hogy a csaj hosszú karjai egy egész sávot takarnak el a képből.

5/2

Mennyi esélye van a blognak?

Tekintsünk el Zayntől; ha a kinézeten múlna, mindenképpen beleolvasnék a történetbe.

Alapötlet:

„Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden, az életem, a fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom, szenvedek. Biztos, valahogy elutasít magától. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek, mert a biztos is lehet majd egyszer bizonytalan, és ezt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni, mint most, és létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak az érzései irántam, szeret, csak nem tudja még, eldobhat, és meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik!”

A tartalom E/1-ben van megírva, végig a főszereplő gondolatait olvashatjuk. Én mondjuk annyira nem kedvelem, mert eddig minden tartalmat (könyvnél) E/3-ban olvastam. Ez itt be is igazolódik, mert nem igazán tudok meg semmit a történetről. De, azt, hogy romantikus. Nincs benne semmi olyan, amitől egy tipikusan „románc-utáló” azt mondhassa, hogy; igen, ez engem érdekel! Mint amilyen ugye én is vagyok. Jó, magával a romantikával nincs problémám, de azzal, ha a két főszereplő végig azon vergődik (szó szerint), hogy „jajj, akkor ő most szeret? Nem szeret?”, bizony eléggé idegesítő tud lenni 30 fejezeten át. És akkor még nem beszéltem a főszereplő csaj szenvedéséről.

Nekem valamiért ebből a fülszövegből ez jött le.

5/3.5

Trailer:

Az egyetlen, ami tetszik a trailerben az a zene. És nem csak azért, mert a Csontvárosban is hallható volt, hanem mert tökéletesen átadott egy szomorú hangulatot.  Ha ez volt a célja, akkor gratulálok, sikerült. (Nem szeretem a szomorú dolgokat, ezt azért hozzáteszem.)

A videó viszont egyrészről tetszett, másrészről viszont abszolút nem. Maga a szöveg felkeltette az érdeklődésemet, elárult dolgokat, de csak annyit, amennyi egy trailerben megengedett.

Ami nem tetszett, az a videó válogatás.

Szóval igen, bármennyire is okozott a zene szomorúságot, arra következtetek a szövegből, hogy ez bizony egy reménytelen szerelem lesz. Ezzel viszont tökéletesen ellentétben állnak a videók/gifek a trailerben. Erősen fluff érzésem van, ami azt jelenti, hogy egy cukormázas, habos-babos romantikus történettel állok szemben.

Szóval igen, hiba van ennyi sírós gif, amikor például azt mondja a szöveg, hogy

„Roxanne elkövet egy hibát”, akkor mégis három csókos gif ugrik elém.

Egyébként tipikus kiszámítható, sablonos sztorira tippelnék a trailer alapján, gondolom a történetben azon fog civódni a főszereplő, hogy szereti-e Zaynt, vagy sem.

5/2

Mennyi esélye van a blognak?

Nem sok. Sőt, halasztgatnám, hogy minél később kelljen elolvasnom a prológust, de azért reménykedem benne, hogy az jobb lesz.

Prológus:

Kezdeném ott, hogy az elején nagyon megtévesztő volt az egész. Pontosabban a legelső bekezdés. Ha csak ennyi lett volna a prológus, esküszöm, hogy abban a pillanatban leesek a székről. Meg is mondom, miért.

Komolyan azt hittem, hogy a főszereplő lány egy pénzéhes köhömmköhömm… Igen, lehet hülyén nézni, Nettyke totálisan abban a hitben volt, hogy Rox már nem csak Zéjn Melik szindrómában szenved, hanem a „mostani pasim nem tudta megvenni azt a klassz Gucci táskát, inkább dobom” –ban is. Őszintén meglepődtem, amikor Roxnak nem a kézzel fogható méregdrága tárgyakra, hanem szimplán a szerelemre van szüksége. (Aztán gondolom, jön Malik…)

Egy dolog, ami tetszett a prológusban, az az, hogy teljesen fordított a helyzet; most nem a pasi akarja dobni a csajt, hanem a csaj a pasit.

Ilyet sem mindennap olvasni, szóval elismerésem Briana, nem követted a „divat”írókat.

Bárcsak, ó, bárcsak ne Malik lenne a főszereplő… még talán kedvet is kaptam volna a továbbiakra.

Aztán az egészet elrontod a kérdésekkel. Igen, személy szerint utálom, ha kérdések vannak egy prológus végén, és nem tudom megállni, hogy ne válaszoljak rájuk cinikusan.

5/5

Mennyi esélye van a blognak?

Alapvetően jó volt a prológus, a megtévesztés fantasztikus.

Adnék egy esélyt a történetnek.

Fogalmazás, íráskészség:

A prológus egy szépen megfogalmazott kezdése volt a történetnek, azonban szeretném felsorolni azt a pár hibát, amit benne találtam.

Itt a vesszőt felejtetted el kitenni:

„Érzem legbelül és igen van, hogy kivetítem másra.”

Helyesen: Érzem legbelül és igen, van, hogy kivetítem másra.

„Nem érzem kettőnk közt azt a testi, lelki vonzalmat, a szenvedélyt, ami folyamatosan szóba kerül ha szerelemről beszélünk.”

Helyesen: Nem érzem kettőnk közt azt a testi, lelki vonzalmat, a szenvedélyt, ami folyamatosan szóba kerül, ha szerelemről beszélünk.

Itt pedig egybe írtad az igekötőt a segédigével:

„Amikor mellette vagyok szüntelenül érzem, hogy többre van szükségem, sokkal többre mint amennyit valaha is megtudna adni nekem - itt nem a kézzel fogható dolgokra gondolok.”

Helyesen: Amikor mellette vagyok szüntelenül érzem, hogy többre van szükségem, sokkal többre mint amennyit valaha is meg tudna adni nekem - itt nem a kézzel fogható dolgokra gondolok.

Itt nem helység, hanem helyiség, mivel csak a könyvtárba meg be.

„Erőteljesen markolom meg a kilincset, hogy bejussak a helységbe, amit pont arra szenteltek, hogy az ember, csendben, szorgalmasan, esetleg segítséget kérve olvasgassa a jegyzeteinek sorait.”

Helyesen: „Erőteljesen markolom meg a kilincset, hogy bejussak a helyiségbe, amit pont arra szenteltek, hogy az ember, csendben, szorgalmasan, esetleg segítséget kérve olvasgassa a jegyzeteinek sorait.”

Itt nem kell kötőjel, legalábbis én nem tenném ki, mert a Jaguar szó utolsó betűjét is kiejtjük.

„Állítólag fergeteges buli lesz a Jaguar-ban!”

Helyesen:  „Állítólag fergeteges buli lesz a Jaguarban!”

Mint ahogy azt korábban említettem, sokszor elvéted, s leírod egybe az igekötőt és az igét.

„Látom rajtad, hogy megtudnál ölni valakit”

Helyesen: Látom rajtad, hogy meg tudnál ölni valakit.

Ezt szerintem jobb lenne két külön mondatként kezelni.

„– Akkor ott – rakja le a telefont minden köszönés nélkül, kedves.”

H: „– Akkor ott – rakja le a telefont minden köszönés nélkül. Kedves.”

A fogalmazásod lenyűgöző, az írásmódod kifogástalan. Néhol van egy-két elírás, de ettől függetlenül minden mondatod élvezhető, és komolyan olyan, mintha a történések a szemem előtt játszódnának le. Ezt nem mindenkinek sikerül elérni – nálam legalábbis biztosan nem -, neked viszont sikerült, amiért hatalmas elismerés jár.

Jelen időben írsz, ami nem megy mindenkinek, de neked – nem meglepő módon – ez is sikerült.

Ó, bárcsak, bárcsak ne Zayn Malik lenne benne.

5/4 – a helyesíráson van mit javítani, de a fogalmazás... wow. J

Történet:

Már most kijelenthetem, hogy az első fejezet a kedvencem. És pontosan azért, mert nem úgy mutatod be a szereplőket, ahogy a legtöbben. Van a bad boy-good gir és a good boy-bad girl kombó. Te az utóbbit használod, de nem úgy, ahogy a legtöbben. Nincs idétlen szemüvege Nath-nak, nem okoskodik, sőt, egy teljesen szerethető, átlagos, rendmániás fiúról beszélünk, aki fülig szerelmes a dohányzó, trehány, ám pedáns Roxszal, aki nem érez a fiú iránt semmit, legszívesebben elhagyná. Az emberben felmerül a kérdés; miért nem hagyja el? Oké, nem akar fájdalmat okozni Nath-nak, ami véleményem szerint hülyeség, mert most ugyanúgy szenvednek mindketten. Ennyi erővel pedig elhagyhatná, hogy legalább ő legyen boldogabb. Önző dolog, de nem éri meg kínozni magunkat. A bűntudat pedig idővel enyhülne.

A másik dolog, amit mindenképp szeretnék megemlíteni, hogy meglepő módon Rox érzéseit nem a legjobb barátnője, hanem az anyukája tudja. (Ugye, hogy a szüleidben tudsz a legjobban megbízni? Ugye Bri?) És igen, ez tapasztalat, hogy a legjobb barátaidban sem bízhatsz annyira, mint a saját anyukádban/testvéredben/apukádban. (A nagymamát azért nem írtam direkt nem írtam ide.)

Szóval igen, és ez borzalmasan tetszik, mert ettől tudom, hogy nem lesz sablon. Gondoljunk csak bele, hogy mi történt volna akkor, ha Rox nem az édesanyjában, hanem a barátnőjében bízik ennyire.

Pletyka. Persze, hogy az.

Alapvetően a főszereplő lány nem lett a kedvencem – az anyukáját bírtam :D -, de remélem, hogy idő közben megszeretem.

A második már eléggé elvette a maradék kedvemet és kíváncsiságomat. Megjelent Zayn Malik. Oké, alapjáraton nem úgy tekintettem rá, mint arra a Zayn Malikre, hisz’ az itteni Zayn nem egy bandatag, hanem egy titokzatos srác, aki léleklátó. Bizarr. De nem csak emiatt hunyt ki az a bizonyos fény a szememből. Hanem mert titokzatos. Valami történt vele, egy baleset, amelyről senki se tud. Nem fogok hazudni; ez minden második blognál megtalálható.

Az egyetlen, ami tetszett Zaynben, az a személyisége. Voltaképp nem nagyon olvasok 1D fiúkról szóló blogokat, így fogalmam sincs, hogy azokban is bad boy stílust kap-e Zayn, de nekem mindenesetre tetszik. Szóval erre nem mondom, hogy sablon, mert tényleg nem tudom.

Egy dolgot tudtam meg még Zaynről;  fagyos a tekintete. (És varázslattal bír, ugyanis menő főhősnőnk egy-kettőre ügyetlen bal… akarom mondani ügyetlen lány lesz.)

Említettem már, hogy nem tudok  kiigazodni Roxon? Menő, cigizik, szereti a matekot, könyvmolyok közt tölti az idejét, szereti a matekot, könyvtárba jár, hétvégenként bulizni megy éééés szereti a matekot. Roxnak aztán sok oldala van…. (poén, poén, poén)

A harmadik rész is tetszett. Igaz, az eleje kissé unalmasra sikerült, a vége eléggé megfogott. Rox ideiglenesen otthagyta Nathant (EZ A SRÁC KOMOLYAN BEVETTE, HOGY ROX CSAK ÚÚÚÚÚÚGY ODAKÖLTÖZIK AZ ANYJÁHOZ? *caps off*), ezzel egy időre kilép a történetből. Egyelőre. (Ó, Nettyke a kiborulását várja, bizony ááám *gonosz vigyor*.  Roxikát elhívják karaoke-partyra, amire igent mond. Na, el is megy, és ki van a társaságban? Na, vajon ki? Nem, nem Nettyke, de majdnem. Zayn. *elpirulós emoji* Valami csoda folytán a srácnak már nem jeges a pillantása (biztos felolvadt, hehe), sőt, kifejezetten barátságos. Ezt nemmm kicsit furcsálltam. Ilyen gyorsan megváltozott volna a véleménye?

Egyébként elképzeltem, ahogy Zayn elénekel egy szerelmes popzenét. Nem volt nehéz, tekintve, hogy az 1D csak ilyen számokat gyártott. Mindenesetre jót nevettem. (Lehet, hogy a végén megkedvelem Zaynt? Brrr.)

Egyetlenegy dolgot hiányoltam; Rox éneklését. Bárcsak énekelt volna!

A negyedik fejezetben Rox ismét elejti a kezében lévő dolgokat, amikor meglátja Zaynt. Komolyan, kezdem azt hinni, hogy Zaynnek van valami szuperképessége, mert Rox nem szokott ügyetlenkedni – legalábbis elmondása szerint. Elfelejtettem említeni, hogy mindez egy erkélyen történik. Ismeritek azokat az amerikai filmeket, ahol a két főszereplő kimegy/bemegy egy olyan szobába, ahol van ajtó, és az idióta haverok bezárják őket? Na, itt ugyanaz történik, Rox emiatt ideges lesz, Zayn pedig pont leszarja. (Nem kizárt, hogy megkedvelem Zaynt.)

Fejezet szempontjából ez sem volt olyan nagyon eseménydús, a két főszereplő még mindig szívatják egymást, Rox még mindig ideges – és zavarodott -, Zayn pedig még mindig arrogáns. Azt hiszem, nem hagytam ki semmit. Kihagytam valamit?

Ja, igen. Zaynt ugyan kezdem megkedvelni, ám Rox egyre inkább idegesít, lassan komolyan átmegy egy hisztis tinilányba, ami nagyon nem tetszik. Próbál laza lenni, csak sajnos nem sikerül neki.

Az ötödik fejezet is meglepő módon jóra sikeredett. Azért mondom, hogy meglepő módon, mert nem hittem volna, hogy az első fejezeten kívül lesz még olyan, amit szeretni fogok. Viszont pontosan ez történt; igaz, nem történt olyan sok minden, de minden megvan benne, ami kell. Az elején egy kicsit többet tudunk meg főhősnőnk életéről, közben persze a barátairól sem feledkezhetünk meg, akik összemelegedtek Zaynnel. Emiatt Rox csalódott és mérges lesz, amit teljesen meg tudok érteni, nekem se tetszene, ha a barátaim egy cseppet sem kedves alakkal barátkoznának helyettem. Megtudjuk azt is, hogy Roxnak nem egyszerű az iskola, és sokat is aggódik miatta, hogy a vizsgái jól sikerüljenek. Még ezt is teljesen átérzem. Egy kisebb kiakadásom azért volt az elején, amikor Nath-tal beszélt, és már megint nem mondta el, hogy nem szereti. Ajaj, szegény srácot már most sajnálom…

Viszont ez igazán galád húzás volt tőled, hogy függővéggel zártál. Így most kénytelen leszek majd tovább olvasni.

5/4 

Összességében mindenképpen vissza fogok még térni a blogodra, ha valami romantikus történetre vágyom. Kicsit ugyan le vagyok maradva, mert már 25 fejezet van publikálva, de számomra ez nem akadály. J

Kommentárok:

„Rászegezem a mutatóujjamat és összeszűkítem a szemeimet, miközben a számmal, hangtalanul röhögök…”

Erről most eszembe jutott a saját retardált fóka röhögésem, csak én tapsolok is hozzá. :D

„- Kínos beszélgetés? – tippel anya…”

Á, nem, csak egy kis fogócska.

„És bumm, oda minden reményem.”

Igen, valószínűleg Nathan nem jött volna rá, hogy nem szereted, tekintve a folytonos meneküléseidet. Szegény srác, szerintem azt hiszi magáról, hogy büdös vagy leprás….

„- Neked van egyáltalán lelkiismereted? – kérdőjelezi meg éles hangon.”

Imádom a mutert :”)

„Kibaszottul nem nekem kellett volna előre engedni, hisz ő a fiú.”

Udvariasság? A mai fiúknál? Szép kis álom…

„- Attól tartok, hogy Mr. Idle nagy falat lenne neked…”

Miszter Idle!!!! :”DDD Miután sikeresen kiolvastam, hangosan felnevettem.

„- Azt senki sem tudja…”

Aha. Nálunk tudod mi a helyzet?

Falu = Egy hely, ahol a titok egyenlő a ’mindenkitudmindent’-tel.

„- Hé, kislány mi történt? – ölel át védelmezően a szerelmes fiú. – A suli?”

Hogymiiiii? Muter az előbb hazudott; ez a fiú tényleg sötét.

„Olyan régen láttalak már, te fogytál nem?”

Ez a jobbik eset. Tőlem mindig mindenki azt kérdezi, hogy nem nőttem-e. MINDIG! De, amúgy már a házba is alig férek be… pedig emeletes.

„- Ma van Koko szülinapja…”

Koko? Szia, én Mari Huána vagyok J

„Jézusom, de gáz vagyok.”

Én pedig folyékony. Oké, ez szar poén volt, nem is erőltetem :D

Összesen: 50/38+4