NLN - Raboljuk mások idejét legálisan!

Helló, lányok, fiúk, perverzek, violettások! :3

Újabb NLN téma. Tudom, kezditek unni a fejemet, de muszáj, mert én is áldozatául estem ennek a bizonyos dolognak...

Kezdjük az elején, egy kis storytime-mal, aztán majd kitérek mindenre előbb-utóbb. Az Arany Almát körülbelül fél éve nyitottam, teljesen egyedül, nem segített senki sem. Eredetileg - nem tudom, hogy mennyire tudjátok - nem ilyennek indult az oldal. Úgy terveztem, hogy lenne minden hónapban egy díjkiosztó és egy verseny, semmi más.

 El is kezdődött a legelső versenyem, a feliratkozók pedig gyarapodtak, köszönhetően a hirdetéseknek. Amikor sikeresen lezajlott a verseny, elkezdtem gondolkodni a dolgokon. Biztos, hogy bírni fogom ezt? Minden hónapban verseny? Nem, azt hiszem én ezt nem fogom tudni végigcsinálni. Ugyanakkor bezárni sem szerettem volna az alig egy hónapos blogomat.

Oké, leültem egyik délután, és megtárgyaltam magammal a dolgokat. Már az elején kizártnak tartottam, hogy az Arany Alma design oldal legyen, ezért ezt az ötletet elvetettem egy jó mély gödörbe.

Eszembe jutott, hogy az ismertetőben ez a mondat szerepelt legelsőnek: "Az Arany Alma olyan oldal, amely más blogoknak kedvez."

Igen, akkor azt hiszem, ez a megoldás. Segítek a bloggerináknak. Bele is vágtam a tervezésbe.

Eldöntöttem; legelsőnek kritikaíró leszek. Mivel eddig még soha nem csináltam ilyet, először kicsit fura terep volt, de aztán egyre jobban élveztem A barátnőm, Bella ösztönzött, hogy folytassam, mert a legelső kritikánál szétröhögte magát. A visszajelzések is pozitívak voltak, ezért gondoltam, miért ne? Mégsem lehetek olyan rossz kritikaíró...

Leszögezném az elején; attól, hogy nem akartam a versenyeket csinálni, még nem jelenti azt, hogy engedtem lesüllyedni a blogot. Magyarán nem "na, jó, csinálom, mert sok a feliratkozóm" alapon működött az agyam. Nem akartam, hogy az Arany Alma olyan legyen, mint a legtöbb kritikás blog. Hisz' mi hasznos lenne egy olyan kritikában, hogy "jó volt, tetszett"?

Egyre jobban beleszerettem ebbe a kritizálásba, nagyon sokat röhögtem írás közben. (Nem csak a történeten, hanem saját magamon is.)

Ha megnézitek, sosem hoztam egy oldalnál kevesebb terjedelmű kritikát. Jó, oké, a nagy részét kitette az a bizonyos kommentálós rész, de na. Hiszem, hogy ettől függetlenül segítettem mindenkinek.

Azonban már az első kritikától kezdve valami lappangott bennem, ami elszomorított. Oké, megírtam a kritikát, sokat röhögtem, de hol a visszajelzés? Nem akartam elhinni, hogy egy random ember előbb ír kommentet, mint maga az író, akit elvileg érdekel a véleményem.

Nagyon örültem neki, hogy egyre többen kértek kritikát, de ugyanakkor szomorú is voltam. Nem, félreértés ne essék, nem azért voltam szomorú, mert rendeltek. Ellenkezőleg.

Én amiatt voltam szomorú, hogy nem reagáltak. És nem, nem viccelek, a nyolc kritikából hárman jeleztek vissza. Ez kevesebb, mint a fele.

És így érkeztünk a mai témánkhoz, az időrabláshoz.

Oké, arra fogtam a dolgot, hogy nem írok elég jól. Bevezettem egy újfajta rendszert, ami alapján megírom mostantól a kritikákat. A későbbiekben lehet, hogy bővülni fog, de nem hiszem, szerintem ez így pont jó.

Szeretnék most négy esetet felvázolni, hogy mi történik, miután megírok egy terjedelmes kritikát.

1. Nem reagál, nem fogadja meg a tanácsokat.

Nem egy ilyen bloggerina van. Oké, szerintem mindenki nevében kijelenthetem, hogy ez a legundorítóbb. Miért kértél akkor kritikát, ha úgyis leszarod? Jelzem, egyedül vagyok a blogban, még mindig, és eddig négy ember vár a kritikájára, köztük olyan is, akiről tudom, hogy ebbe a kategóriába tartozik. Nem kell nekem az ilyen. Én csak annak szeretnék segíteni, akiről tudom, hogy megfogadja, amiket írok, és kijavítják a hibáit. Jelzem, még MINDIG egyedül vagyok a blogban, és hiszem, hogy elég jó kritikát írok ahhoz, hogy legalább ELOLVASD. Igen, tudom, hogy sokan pont leszarják, amit írok, és el sem olvassák.

De elárulok valamit. Van, hogy én is ebbe a kategóriába tartozok. Ez változó, attól függ, hogy hogyan írják meg a kritikámat. Komolyan, most mit reagáljak egy "nekem nem tetszett" véleményre? ÉPÍTŐ jellegűt kértem, nem egy indokolatlan, teljesen szubjektív, pár szavas mondatot.

Szóval igen, ez erősen függ attól a bizonyos kritikaírótól (is), de én éppen ezért írok minél többet, hogy az objektív dolgok egyensúlyban legyenek a szubbal.

2. Reagál, de nem fogadja meg a tanácsokat.

 Igen, szemfüles vagyok, és ha reagál is az egyén, meg szoktam nézni, hogy megfogadja-e a tanácsaimat, vagy csak azt írja. Akik egyébként reagáltak, azok ebbe a kategóriába tartoznak. Igen, én ezt is időrablásnak nevezném. Minek írtam akkor oldalakat? Felesleges volt, nem igaz? És még arra sem foghatja senki, hogy csak bálványoztam egy blogot, és nem írtam semmi építő jellegűt. Minden kritikába írok javaslatokat és hibákat.

Te pedig, ha már egyszer LEÍRTAM (nem rávezettelek, hanem a szádba rágtam), akkor vedd a fáradságot, keresd ki a szövegben a hibáidat, és két kattintással javítsd már ki! Ha az én tíz ujjam nem szakadt le írás közben, akkor a tiéd sem fog. Kösz.

3. Nem reagál, de megfogadja a tanácsokat.

Már ugye, ha van mit. Természetesen mindenki tanácsát (!) megfogadom, és igyekszem a lehető legjobb módon változtatni a dolgokon, amennyiben úgy gondolom, hogy igaza van az írónak. Na, rájuk nem mondható, hogy időrablók. Ugyan nem kommenteltek semmit, de vették a fáradságot, elolvasták és megcsinálták, amiket javasoltam. Nekik még úgy-ahogy szeretek kritikát írni. (De azért egy köszönöm nem ártana... Nem hiszem, hogy olyan nagy kérés.) És nem fogok a gép előtt ülni naphosszat, hogy "na, vajon már kijavítottad a helyesírást?"

4. Reagál, megfogadja a tanácsokat.

Ritka az ilyen ember, tényleg. De nekik szívesen írok oldalakat is, mert tudom, hogy ők azért kérnek kritikát, hogy fejlődjenek, nem pedig a promózásért. (Nem pornó. Promó! :D) Ha jól számoltam, eddig kettő ilyen ember van a várólistámban. Az egyik hamarosan megírásra kerül, a másik még várat magára. Szóval szeretnék mindenkit megkérni, hogyha egy két soros kritikának csúfolt valamit kap, köszönje meg, és hagyja a csudába. (!Akkor, ha tényleg nem építő!) Ha viszont te is látod, hogy a kritikaíró igényesen leírta a hibáidat, akkor javítsd ki, hogy az olvasóknak még élvezetesebb legyen az olvasás :)

+1 Támadáás!!

Nem értesz egyet a kritikaíróval olyannyira, hogy ennek hangot is adsz? Tedd meg, de kulturáltan! Ha bunkó paraszt volt a kritikaíró, ha nem, ne süllyedj le senki szintjére!

Semmiképp se támadd meg! Lehet, hogy valamiben nem értetek egyet, de hiszem, hogy nem az a megoldás, ha bárkire is rárontasz, és elküldöd oda, ahol a pávián rózsaszín. Nincs két egyforma ember, ez tény, de engem ne támadjon senki. Nekem ez jött le a történetből, nem az én hibám.

Nos, mint már számtalanszor említettem, egyedül vagyok a blogban. Igen, ezt többször is ismételgettem, de azért hangsúlyozom ennyire, mert idő, mire megírok egy kritikát. Te pedig, ha a pl (pont leszarom) kategóriába tartozol, akkor miért veszed el másoktól a lehetőséget? Jelenleg is inaktív vagyok, mert betelt a várólista. Jelzem, ezentúl egy szűrőrendszer szerűséget fogok végezni, miután rendel valaki. Megnézem a kritikáit, és ha látom, hogy nem fogadta meg őket, automatikusan törlöm a rendelését. (Természetesen itt elsősorban a helyesírásra gondolok!) Éppen ezért, kérek mindenkit, hogy csak az rendeljen, aki komolyan segítségre szorul. Nagyképűen hangzik, hogy a saját kritikáimat fényezem, de azt hiszem többet írok, mint a mai kritikás bloggerinák nagy része. (Vannak kivételek, ez tény.)

Természetesen nem csak a kritikusok idejét tudod rabolni. Ott vannak a designerek, akiktől INGYEN rendelsz az oldaladnak szép kinézetet. Négy katergória van itt is.

1. Nem reagálok, visszarakom az eredeti kinézetet.

Akkor minek rendeltél? Nem tetszik, amit a designer gyárt, és te ahelyett, hogy kerek perec megmondanád neki a változtatásokat, visszaállítod az előző kinézetet. Nem azért dolgozott a bloggerina, hogy te pofátlanul, egy "kösz, te gyökér" nélkül eldobd a munkáját.

És, ha letöltötte a sablont? A fejlécet akkor is megcsinálta, és szánt rád időt!

2. Reagálok, lecseréltetem.

Nem mered megmondani a készítőnek, hogy nem tetszik a munkája, ezért megköszönöd neki, leírod, mennyire csodálatos, majd lecserélteted egy MÁSIK designerrel. Igen, velem is történt már ilyen. (Nem, nem én tettem ezt, hanem velem tették.) Ugye mondanom sem kell, hogy egy hajszál választott el attól a bizonyos levélig, amiben elküldöm a kedves bloggerinát melegebb éghajlatra? Dolgoztam azon a fejlécen, órákat. Miért van az, hogy ezt mások telibe szarják? Velem legyen mindenki őszinte. Nyalizásból nem kérek. Nem tetszik, nem tetszik. Pont. Kijavítjuk. (Amúgy ezt csak én veszem enyhe hátbatámadásnak?)

Persze, most mondanátok, hogy "és, ha tényleg nem tetszik a design, mert egy bumbust kértem meg rá?"

Nos, ez esetben jó nagy hülye vagy, már elnézést a kifejezésért. Annyi design blog van, ahol minőségi munkát gyártanak... Elég, ha rápillantasz a "feliratkozók" modulra. Gondolom, a matematikához mindenki ért, és nem téveszti össze a huszonkettőt a kétszázhússzal.

Ha esetleg valamilyen okból kifolyólag tényleg nem tetszik a designer munkája, pedig te világos utasításokat adtál neki, köszönd meg az időt, amit rád szánt, majd közöld vele, hogy a te elképzelésid nem pontosan ilyenek voltak, ezért jobbnak tartod, ha próbálkozol másik design oldalnál.

3. Nem reagálok, nem cserélem le.

Számomra ez is rossz szokás. Ugyanazt tudom mondani, mint az előbb a kritikánál. Azért egy "kösz, te gyökér" jól esik az embernek, mert ezek alap dolgok. Köszönök a levélben, megköszönöm, hogy időt szánt rám...stb. Nem hinném, hogy olyan nehéz lenne leírni azt a bizonyos szót. Ismerek olyan embert, aki azért hagyta abba a kódolást, mert a rendelők egy "köszipuszi"-t nem írtak válaszul. Azért gondoljunk bele, hogy egy kódolás több órás meló...

4. Reagálok, nem cserélem le.

Szerencsére design téren ilyen emberekkel találkozom a legtöbbet. :) Megköszönik, és tényleg úgy hagyják a kinézetet, nem piszkálnak bele... stb. Őszintén, a designerek csak ilyen embereknek szeretnek dolgozni. És igen, itt is kérek mindenkit, hogy ha egyszer úgymond szépen szólva a popsija alá tesznek mindent ilyen téren, akkor köszönje meg. Bármit kapsz az életben, meg kell köszönni. Lehet szó egy cipőről vagy egy tölcsér fagyiról.

****

Egy szó, mint száz, ezentúl utána fogok járni, próbálom minél jobban kiszűrni azokat, akik tényleg adnak mások véleményeire, mert ez nem mehet így tovább. (Nyem, nyem és nyem!) Lehet, hogy most nagyképűnek tűnök vagy egy hisztis libának, de én így gondolom a dolgokat, akinek pedig nem tetszik, az ne rendeljen.

És így utoljára megkérnék mindenkit, hogy nyissátok már ki a szemeteket, mert a kritikakérés INAKTÍV. Nem tudom, nehéz megnézni a chat FELETT lévő kis dobozkát? De akik gondban vannak a jelentésével: nem lehet kritikát rendelni. Meg is kértelek titeket, ott van, látod? (Még úgy sem lehet rendelni, ha neked bármikor jó.) (Az ilyen emberek egyébként eléggé kihoznak a sodromból.) 

 Hamarosan ismét aktív lesz, tudni fogtok róla, ki lesz írva, Facebookon is megosztom, szóval türelem.  Briana kritikája után leszek újra aktív, annyit elárulok.

Köszönöm a figyelmet, legyen további szép napotok.

(c) A cikk az Arany Alma tulajdona. Elvinni még forrással is TILOS!

Netty, a Főbumbus.