NLN - Koppintsunk egy kicsit...

Hellooo, fiúk, lányok, perverzek, violettások!

Páran kérték az utóbbi időben, hogy legyek szíves írni egy cikket az emberi lábkörömről, ezért kiírtam Facebookra, hogy mit szólnátok egy... ó, várjunk csak. Most látom, hogy egy új bejegyzés is érkezett a csoportba... "Hogyan vágjunk lábkörmöt?"? De hát... ez az én ötletem volt!... Mégis mit keres más oldalán? Ajaj, asszem most inkább másról keresek témát, nehogy én legyek a hunyó, még a végén feljelentenek a Bumbusok...

Na, jó, ennyi bevezető elég volt, térjünk rögtön a lényegre, és fordítsuk komolyabbra a szót, elvégre ez egy cikk, vagy mi. 

Akik esetleg még nem tagok az írói nevükkel a Facebookon, azoknak most felvázolnám egy kicsit a témát, hogy ők is értsék, miről beszélek. Én már Netty L. Nelsonként is elérhető vagyok Facebookon, mivel egyszer megkérdeztem egy lányt, hogy hogyan is népszerűsítsem a blogjaimat. Mivel tudom, hogy ő már ezt egyszer megkérdezte a saját olvasóitól, ezért nem is lepődtem meg, hogy százalékokkal tud válaszolni a kérdésemre. És meglepetésként ért, hogy 40+ százalék a "Facebook csoportban láttam"-ra érkezett. 

Éppen ezért úgy gondoltam, hogy rendben, csinálok egy Face profilt az írói nevemmel, mi baj származna belőle? Kész, Netty L. Nelson hivatalosan is létrehozta a profilját, már csak az maradt vissza, hogy belépjek jó sok bloggeres csoportba, ahol a későbbiekben hirdetni tudom a blogjaimat. (Egyébként javaslom mindenkinek ezt a módszert, aki még nem tette volna meg.)

Azonban az utóbbi időben figyelmes lettem valamire, pontosabban négy dologra, ami igencsak kapcsolódik a mai témánkhoz.

Először is, adott Európa, egy kedves kis bloggerina, aki feltesz egy ilyesmi kérdést, majd kiposztolja egy-két csoportba:

"Sziasztok, érdekelne titeket egy bumbusokkal tarkított horror?"

Mire többen is jelzik, hogy természetesen, várják sok szeretettel a történetet, sőt, rögtön linkelje nekik Európa, mire ő közli, hogy még nincs blog, csak kíváncsi volt, hogy érdekelne-e minket egy ilyesmi történet. Tehát összegezve; Európa csak feldobott egy ötletet.
Erre körülbelül két napra rá meglátok egy ilyesmi kiírást USA nevű bloggerinától:

"Sziasztok, kint az első rész a blogomon, közszerepet játszik pár bumbus. Figyelem, horror történet!"

Most ugye az a rész jön, amikor Netty odakommentel egy "na menj az $@%!* választ, és csak reméli, hogy USA felfogja, mire is értettem. De nem. Nem fogja fel, sőt, még ő van felháborodva. 

Meg kellene magyarázzam? Emberek, hol marad az egyediség? Sehol, hisz' úgy is lenyúlják, akkor minek törjem magamat? Oké, hirdessétek a történeteteket, ez rendben is van, de csak akkor, ha az a blog már létezik, különben cseszhetitek. Úgy legalább be tudjátok bizonyítani, hogy ti bizony előbb elkezdtétek a bumbusos sztorit, mint ez a kis USA. Ne hagyjatok ilyesmit szó nélkül, ha gondoljátok, nekem is szólhattok, hogy segítsek megoldani a "problémát". Most jönne az a rész, amikor leírom, mennyire szánalmas az ilyesfajta dolog, de az körülbelül olyan lenne, mintha a falhoz beszélnék. (Mondjuk szép színű a falam. Hozzá érdemesebb beszélni.)

A második szituációval tulajdonképpen csak azóta szembesülök, amióta a Blueberries Design (ingyen promó, fákje) tagja vagyok. Adott ott egy lelkes cikkíró, Ázsia, aki tényleg mindent megtesz annak érdekében, hogy segítse az embereket, s próbál minél érdekesebb ötlettel előrukkolni. (Én személy szerint imádom a cikkeit, mert mindig tanulok belőle)

A minap kirakott egy cikket, méghozzá a "Tehén fejése" témában. Hát mi történt ezután? Naná, hogy megjelent Afrika, aki szintén ilyen cikket tett közzé a saját kis dizájn blogján. És persze akkor még nem beszéltem Brazíliáról, aki hirtelen megtanult tehenet fejni, s ezt természetesen meg is osztotta velünk Facebookon, hogy mindenki neki írjon, aki meg szeretne tanulni tehenet fejni, mivel ő ebben vérprofi. Nem, kicsit sem lepődtünk meg. Természetesen Ázsia nem állt le Afrikával és Brazíliával vitatkozni, hogy "hé, ez az én ötletem", de azért képzelhetitek, hogy nem esett neki valami jól. (Nyilván nekem se esne jól, ha hirtelen mindenki NLN stílusú cikkeket varázsolna elő)
Félreértés ne essék; én nem arról beszélek, amikor egy-egy témát - általános témát - kezd el fejtegeti pár ember. Mert sok olyan cikket láttam, ami például a novellaírásról szólt, amiből én is sokat tanultam. Én arról beszélek, amikor kitalálsz egy egyedi témát (pl. Hogyan cseréld ki a villanykörtét), mire hirtelen megjelenik több ilyen cikk is, arról nem beszélve, hogy bár nem szó szerint - néha igen -, de sokkal silányabb verzióban publikálják. 

Létezik egy harmadik szituáció is, amikor Ausztrália vezet egy történetes blogot, erre odapofátlankodik Új-Zéland és se szó, se beszéd kimásolja az összes fejezetet. Szó szerint, ugyanúgy, néha ugyanazokkal a szereplőkkel. Ilyesmi Barbyval történet, aki az Édes Élet írója. (Azóta egyébként sikeresen lekerültek a részek a másolós blogról)
 Ez az eset abban különbözik a többitől, hogy míg ott nagyjából próbálják másmilyen módon megírni azt a cikket, addig itt egy az egyben lemásolják. Ilyen nem csak történetnél van, hanem más bejegyzéseknél is, amiket képekkel támasztanék alá. (Köszönet érte M.Mircsi) Megjegyzés: Egyik sem eredeti, mindkettő a DTD-ről lett másolva

Kontrolcé, kontrolvé. Ennyi. 

Nos, mivel jómagam is vezetek egy gyönyörűséges, igényes, eléggé vicces blogot - aka Arany Alma -, ezért én sem nézem jó szemmel, ha bárki is lemásolja a cikk témáját vagy épp a stílusomat. (Értsd: kommentel részeket a kritikában)

Viszont tehetsz bármit, így is úgy is lesznek olyan emberek, akik nulla kreativitással rendelkeznek, éltető elemük pedig a feliratkozók. 

A félreértések elkerülése érdekében, még egyszer leírnám; nem arról beszélek, hogy több blog ugyanazt a témát fejtegeti, mert személy szerint én is szeretek ugyanarról a témáról TÖBBET tudni. Én azokról beszélek, akik rosszabb/silányabb verzióban publikálják mások ötleteit, vagy egy az egyben lemásolják. (Komolyan, most őszintén, kinek jutna eszébe arról írni, hogy hogyan kell tehenet fejni? Senkinek)

Éppen ezért egyre többen csinálják azt, hogy gyatra cikkeket raknak ki az oldalukra, reménykedve, hogy azt nem lopják el. Erről nem nyilatkoznék, fogalmam sincs, hogy ez szándékos-e vagy sem, mindenesetre szánalmasnak találom. 

Anno megígértem, hogy kíméletlen leszek ez ügyben, éppen ezért csatoltam képeket. (Ha nem Mircsitől kaptam volna, akkor a homályos részeket is kivettem volna róluk)

Én nem szeretnék senkit leszólni, nem is ez a célom, de úgy gondolom, hogy a saját véleményünket ma már meg lehet osztani bárhol. 

Meg persze akik ilyen kontrollzsenik, azok vállalják a felelősséget!

Ennyit szerettem volna eme - sajnos - rövid cikkemmel, ha nektek van ehhez hozzáfűznivalótok, akkor szívesen meghallgatom, és ha tudok, segítek is. A következő cikk - nem NLN - valószínűleg nemsokára jön, sőt, pár nap múlva egy kis blogajánlót is hozok nektek :) Addig is kellemes vakációt!

(c) A cikk az Arany Alma tulajdona. Elvinni még forrással is tilos!